A varangyos béka – talán a mesék hatására – már akkor rút állat képét ölti képzeletünkben, amikor még nem is találkoztunk vele. A különféle hiedelmek miatt, megítélése még mindig nem túl rózsás, pedig valójában rengeteg hasznot hoz számunkra, azáltal, hogy nagy mennyiségben pusztítja a szúnyogokat.
A varangyoktól sokan idegenkednek, vannak, akik egyenesen félnek tőlük, pedig emberre egyáltalán nem, csupán a szúnyogokra jelentenek veszélyt. Ráadásul az év jó részében nem is láthatjuk őket, hiszen a telet fölbe vájt üregekben, vagy sziklahasadékokban meghúzódva vészelik át, s csak tavasszal jelennek meg a vízpartok, vagy a kerti tavak közelében, hogy lerakják több ezer petéjüket.
Magyarországon a varangyok közül a barna varangy (Bufo bufo) és a zöld varangy (Bufotes viridis) a legismertebb. A barna varangy a nagyobb testű: a nőstény 8-12 centiméter hosszú is lehet, sőt a déli országokban, például Szicíliában olykor 20 centisre is megnőhetnek. Testüket bibircsókok fedik, amitől nem túl megnyerő a külsejük.
Talán a mesék királylányai is ezért óvakodtak attól, hogy megcsókolva őket, királyfivá változtassák a csúfságot. Nekünk ezt nem is kell tennünk, elég, ha nem bántjuk őket, mindenféle babonának, és hiedelemnek bedőlve. Nézzük, mit érdemes tudni róluk!
A barna varangy életmódja
Mint valódi éjjeli állat, nappalra elrejtőzik, kivéve, ha a meleg eső megpuhította a talajt, és felhők eltakarták a neki annyira kellemetlen napot. Ilyen körülmények között nappal is megkísérli a vadászatot, amit különben csak naplemente után szokott elkezdeni.
A gyámoltalan mozgású, hosszabbakat ugrani nem tudó, esetlen, nehézkes béka hosszabb portyázásokra nem igen vállalkozik, viszont annál gondosabban vizsgálja át azt a kis területet, melyen uralkodik, s mivel falánksága miatt jelentékeny mennyiségű eleségre van szüksége, alapos rendet tesz ott, ahol megtelepszik.
Ügyetlenségének egyik következménye, hogy gyakran pincékbe, és kutakba zuhan le, ahonnan nem tud kivergődni, és ahol be kell érnie azzal a kevés zsákmánnyal, amely szintén a mélységbe pottyant.
Mindamellett itt is sikerül neki gyakran bámulatosan hosszú ideig nemcsak megélni, hanem még meg is hízni. Étrendje apró férgekből, darazsakból, méhekből, pókokból, bogarakból áll. A lepkéket viszont nem szereti, mert hímporuk a nyelvére ragad, és ez nagyon megnehezíti a nyelést.
De bármilyen nagy is a falánksága, a tetemeket makacsul visszautasítja. Bámulatos mozgékonysággal és fürgeséggel ölti ki nyelvét a meglesett zsákmányra, úgyhogy az csak ritkán tud megmenekülni.
Ha a falat igen nagy, vagy túlságosan hosszú (például földigilisztát csípett el, s az még kilóg a szájából), akkor egyik elülső lábának gyors és biztos, simító csapásával segít magán. Alighogy lenyelte a falatot, ismét mozdulatlanul ül a helyén, s újra kíváncsian kémlel körös-körül újabb áldozatra várva.
A barna varangy hihetetlen mennyiségű férget fogyaszt el. A már említett apró állatokon kívül szereti a meztelencsigát, esetenként megtámadja az apró kétéltűeket is, bár egyébként békességben él. A fajtájabeliekkel nem kezd civódást.
A barna varangy szaporodása
Amint téli tanyáját elhagyta, párzás céljából felkeresi a legközelebbi vizet. Ámbár a hímnek nincs hangerősítő szerve, mégis hallat valami éles, gyenge ugatáshoz hasonló hangot, s ez a hang a párzási időszakban éjjel-nappal hallható.
A nőstény petéit két zsinórban rakja le, melyek egyike az egyik, a másik a másik petefészekből, illetve petevezetékből ered. A petezsinórok ceruzavastagságúak, 3-5 méter hosszúak és több ezer petét tartalmaznak. Az ide-oda mozgó szülők még a párzás tartama alatt vízi növényekre csavargatják őket és ezzel a vízfelszín alá erősítik azt.
A peték két-három nap múlva észrevehetően megnövekszenek, négy-öt nap múlva pedig megnyúlnak. Meleg időjárás mellett 12-14, hűvös időben pedig 17-18 nap múlva törik át a kis ebihalak a peteburkot, s két nappal későbben elhagyják a nyálkát is. Ettől kezdve a fejlődés a békáknál ismert módon megy végbe és a pete lerakása után 8-12 hét múlva fejeződik be.
A csupán babszemnyi porontyok hosszúak, feketék, szeretnek csapatosan együtt maradni. Június vége felé kifejlődik mind a négy lábuk. Ekkor elhagyják a vizet, bár farkuk ekkor még nem zsugorodott egészen össze.
A fiatalok ettől kezdve szüleikhez hasonlatosan élnek, azonban élénkebbek azoknál és jókorákat tudnak ugrani. Növekedésük nagyon lassú, de életük ötödik évében már képesek szaporodni. Igen sokáig élnek.
A varangyok ellenségei
A varangyoknak csak kevés ellenségük van. Mirigyes bőrük megmenti őket a ragadozóktól, kivéve a kígyóktól. Egyik legnagyobb ellenségük – hasznosságuk ellenére – a tudatlan, és előítéletekkel teli ember. Nagyon sok babona és hiedelem kering róluk – sajnos tévesen.
Ilyen téves hiedelem, hogy a varangy húgyhólyagját kiürítve képes mérget fecskendezni, valamint hogy a bőrmirigyeiből kiizzadott csípős nyálka komoly mérgezést okozhat.
Aki tehát vak babonából, vagy csak heccből egy ilyen hasznos állatot megöl, csak tudatlanságáról és durvaságáról tesz tanúbizonyságot. Ne felejtsük el, hogy a hazánkban élő összes kétéltű védett!
Mindemellett nagyon hasznos állatok is, hiszen a tavasztól őszig terjedő aktív életperiódusukban milliószámra fogyasztják el a kártékony rovarokat, többek között a szúnyogokat is, amelyek igencsak meg tudják keseríteni a vízparton pihenni vágyók nyugalmát. Nem feltétlenül kell őket szeretni, de ne is ártsunk nekik!
Bízunk benne, hogy érdekesnek találtad cikkünket, ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!
Képek forrása: Pixabay.com
Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András