Magyarországon több száz madárfaj él, melyek szépségükkel, énekükkel vagy érdekes viselkedésükkel kápráztatnak el bennünket. A különleges viselkedési formák, a táplálkozáshoz, a rejtőzködéshez, a szaporodáshoz vagy az utódok védelméhez egyaránt kapcsolódhatnak.
Cikkünkben 5 olyan hazánkban élő madarat mutatunk be, amelyek szerintünk különlegesnek számítanak. Lássuk, melyek ezek a madárfajok!
Nyaktekercs
A nyaktekercs (Jynx torquilla) talán nem túlzás állítani, hogy az egyik legkülönlegesebb madár, ami hazánkban előfordul. Színe és mintázata miatt tökéletesen beleolvad környezetébe, néhány méterről is nehéz észrevenni. De nem csak emiatt rendkívüli madár!
Ha megzavarják, vagy veszélyt érez különös „színjátékba” kezd. Fejtollait felborzolja, csőrét előre nyújtja, tekergetni kezdi a nyakát és sziszeg, innen ered magyar elnevezése is.
Ezzel a furcsa viselkedéssel, kígyónak adja ki magát, abban bízva, hogy így el tudja ijeszteni a rá, vagy fiókáira veszélyt jelentő állatokat és embereket. Egy sötét odúban rejtőzve, egészen meggyőző lehet az alakítás!
A viselkedésformát, mely során egy egyébként ártalmatlan állat, külsejével és viselkedésével egy veszélyes állatot próbál utánozni, Bates-féle mimikrinek nevezzük. A rovarok között nagyon gyakori a megtévesztésnek ez a módja, az európai madarak közül, viszont csak a nyaktekercs választja a védekezésnek ezt a formáját, azaz igazi kuriózumnak számít.
Búbos banka
A búbos banka (Upupa epops), mely fostos bugybóka néven is ismert, sajátos védekezési módszert alkalmazó madárfaj. Főként az alacsonyabban levő, a szőrmés ragadozóknak jobban kitett fészkelő helyeken kap szerepet a nagyobb fiókák különleges védekező viselkedése, amikor is híg, bűzös ürüléküket fröcskölik a betolakodó felé, innen ered a búbos banka népi neve, a „fostos bugybóka”.
Tövisszúró gébics
A tövisszúró gébics (Lanius collurio) Magyarországon a zárt erdők kivételével szinte mindenhol előfordul, ugyanakkor előnyben részesíti a bokrokkal tarkított tisztásokat, mivel itt megfelelő mennyiségű táplálékot, valamint les- és fészkelőhelyet is talál.
Jellegzetes megjelenésű, igen dekoratív tollazatú vártamadár, melyet kampós csőre miatt, akár kistermetű ragadozónak is nézhetnénk. Neve onnan ered, hogy zsákmányát gyakran a bokrok töviseire felszúrva raktározza el.
Táplálékának nagy részét a különféle rovarok teszik ki, kisebb számban rágcsálókat, madárfiókákat és gyíkokat is fogyaszt.
Erdei szalonka
Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) március és április, valamint szeptember és október között, vonulása idején figyelhető meg nagyobb számban, ilyenkor a legkülönbözőbb erdőtípusokban, sőt akár városi környezetben is előfordulhat.
Barnás, sárgás foltos tollazata kiváló rejtőszínt biztosít számára. Szeme a fejlődés folyamán fokozatosan a feje tetejére és oldalra került, ezáltal nagy a látómezeje, így, nem könnyű meglepni a földön tartózkodó madarat.
Az erdei szalonka fészkét, legtöbbször a fiatal fás növények tövéhez közel építi. A fiókák fészekhagyók, a kikelést követően nagyon hamar elhagyják anyjuk vezetésével a fészket.
Veszély esetén, vagy abból a célból, hogy puhább talajú, nyirkosabb erdőrészekbe vigye fiókáit, ahol könnyebben jutnak táplálékhoz, az erdei szalonka a hazai madárvilágban egyedülálló fióka-szállítási módszert alkalmaz.
A kicsi, röpképtelen fiókákat lábszárai közé szorítja, a farkával megtámasztja őket, majd a levegőbe emelkedik, és a talaj fölött 1-2 m magasságban, brekegésszerű hangokat hallatva repül, akár több száz méter távolságra is! A 8-10 napnál idősebb fiókákat már nem szállítja.
Kakukk
A kakukk (Cuculus canorus) Eurázsia területén elterjedt fészekparazita madárfaj. Számos gazdamadara ismert, több mint 50 madárfaj fészkében találták már kakukktojást. Magyarországon leggyakrabban a vörösbegy és a nádirigó fészkét szemeli ki, nem ritka az sem, hogy a kerti rozsdafarkú fészkébe rejti tojásait.
A kakukk tökélyre fejlesztette az álcázást. Egy egyed mindig ugyanazt a gazdamadár fajt választja, tojásainak színe és mérete is az adott gazdamadár tojásaira hasonlít. Emiatt a kakukk tojásai változatos színűek lehetnek, és saját méretéhez képest, aránytalanul kicsik.
A kakukk a gazdamadár fészkét egy magas pontról figyeli, majd amikor a gazdamadár gyanútlanul elhagyja a fészkét, beletojja tojását. Erre jellemzően akkor kerül sor, amikor a gazdamadár fészekalja 1-3 tojásból áll és még nem kezdte meg a kotlást. A kakukk gyakran egy-két tojást el is távolít a fészekből.
Ha a kakukk a saját szempontjából ideális időben rakja le tojását, akkor fiókája hamarabb kel ki, mint a gazdamadár fiókái. A néhány napos kakukkfióka ösztönösen kitúrja a fészekben lévő többi tojást vagy fiókát.
A mostohaszülők egyetlen fiókaként nevelik tovább, röpképessé kb. háromhetes korában válik, ezt követően a gazdamadarak egy ideig még etetik, míg végül önállósul és otthagyja őket.
Bízunk benne, hogy érdekesnek találtad cikkünket, ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!
Képek forrása: Freepik.com; Wikipédia / Szerző: Stephan Sprinz / Licence: CC BY-SA 4.0