A kék szajkó (Cyanocitta cristata) a hazánkban rendkívül gyakori európai szajkó, vagy, ahogy sokan ismerik a mátyásmadár színpompás tollazatú rokona. Bár Magyarországon nem honos, a hazai madárbarátok körében nagy népszerűségnek örvend, ezért bízunk benne, hogy cikkünk további részében, számukra is tudunk néhány érdekességgel szolgálni.
Az első említések…
Ezt a különlegesen szép madárfajt, melynek 4 alfaja is ismert, Mark Catesby angol természettudós írta le először, 1731-ben megjelent „Natural History of Carolina, Florida, and the Bahamas” című művében, Pica glandaria cærulea cristata néven.
1758-ban Carl Linnaeus a „Systema Naturae” címmel közzétett munkájában Corvus cristatus névvel említi, majd 80 évvel később, 1838-ban Charles Lucien Bonaparte francia ornitológus Cyanocorax cristatus-ként hivatkozik rá.
A varjúfélék családjába tartozó madár, 1845-ben kapta jelenleg is használt tudományos elnevezését Hugh Edwin Strickland angol ornitológustól.
A kék szajkó külső jegyei
A kék szajkó a csőrétől a farkáig 22-30 cm hosszú, súlya 70-100 gramm, szárnyfesztávolsága 34-43 cm. A Bergmann-szabállyal összhangban a Connecticutból származó szajkók átlagosan 92,4 grammosak, míg a melegebb Florida déli részéről származó példányok átlagos súlya 73,7 gramm.
A madár fején jellegzetes bóbita található, amely az állat hangulatától függően felemelkedhet, vagy a fejéhez simulhat. Izgatottság vagy agresszivitás esetén bóbitája feláll, ha pedig megijed, kefeszerűen kifelé borzolódik. Amikor a kék szajkó más szajkók között táplálkozik, nyugodt vagy pihen, a bóbitát alkotó tollak a fejére lapulnak.
Háta, szárnyai, farka és bóbitája levendula-kék, középkék árnyalatúak, arca fehér színű, hasa törtfehér. Torkát fekete gallér díszíti, amely a fej oldalára is kiterjed. Szárnya kék-fekete-fehér mintázatú, farka fekete-fehéren csíkozott, csőre, lábai és szemei fekete színűek. A két nem külseje szinte azonos, ugyanakkor a hímek valamivel nagyobbak.
Érdekesség, hogy sok más kék színű madárhoz hasonlóan a kék szajkó tollazatának színe sem a pigmenteknek köszönhető, hanem a tollak belső szerkezetéből adódó fényinterferencia eredménye.
A kék szajkó elterjedési területe és élőhelye
A kék szajkó Kanada déli részén, valamint az Egyesült Államok keleti és középső részén, délre, Floridáig és Texas északkeleti részéig fordul elő. Elterjedési területének nyugati széle ott található, ahol közeli rokona, a bóbitás szajkó (Cyanocitta stelleri) élőhelye kezdődik, általában a Sziklás-hegység keleti lábánál.
A közelmúltban a kék szajkó elkezdett északnyugat felé terjeszkedni, így ma már téli látogatóként az USA északi és Kanada déli csendes-óceáni partvidékén is megfigyelhető. Nagy elterjedési területén belül sokféle élőhelyen megél, a floridai fenyőerdőktől az észak-ontariói lucfenyőerdőkig.
A sűrűbb erdőkben kevésbé gyakori, a tölgyekkel és bükkösökkel vegyes erdőket kedveli igazán. Ügyesen alkalmazkodott az emberi tevékenységhez, parkokban és lakott területeken is előfordul.
A kék szajkó vándorlási viselkedését jelenleg még sok rejtély övezi. A legészakibb területeken élő alfaja vonuló, szükség esetén délebbre költözik. Vonulása közben száz kilométert is megtesz, akár 250 madarat is számláló madárrajokat alkotva.
Megfigyelték azonban, hogy egyes példányok az egyik télen délebbre költöznek, míg a másik évben nem, erre a rendhagyó viselkedésre, jelenleg nincs egyértelmű magyarázat. Az egyik népszerű nézet szerint, a fiatal példányok nagyobb arányban vonulnak, mint az idősek.
Egy másik teória az időjárási viszonyokkal és a téli táplálékforrások bőségével hozza összefüggésbe, hogy az északi madarak délebbre költöznek-e vagy sem. A megfejtés még várat magára.
A kék szajkó táplálkozása
A kék szajkók mindenevők, ugyanakkor egyes kutatások szerint a táplálékuk mintegy 75%-a növényi eredetű. Erős csőrük kiválóan alkalmas a diófélék feltörésére, melyet lábukkal tartanak, a földimogyorót különösen kedvelik.
Lombhullató fák terméseit, gyommagvakat, gabonaféléket, gyümölcsöket, bogyókat, kis testű rovarokat egyaránt tartalmaz az étrendjük, időnként a kisebb madarak fészkét is kirabolják, a fészekrablás ugyanakkor sokkal kevésbé jellemző, mint ahogy azt az emberek gondolják.
A talajon, valamint a levegőben is megfigyelhető, ahogy táplálék után kutatnak. Mivel lakott területen is előforduló madárfajról van szó, a madáretetőket is látogatja, valamint előfordul, hogy ráfanyalodik a városi parkokban található hulladékra is.
A kék szajkók időnként elrejtik a táplálékot, ugyanakkor az egyes példányok között jelentős különbség van a tekintetben, hogy milyen mértékben jellemző rájuk ez a viselkedés.
A kék szajkó viselkedése
A kék szajkó meglehetősen hangos és temperamentumos madár, mely közepesen lassan, lassú szárnycsapásokkal repül. Repülési sebessége miatt, nyílt területen könnyű prédát jelent a gyorsabb ragadozó madarak számára.
Tojásai és fiókái szintén áldozatul eshetnek a különféle ragadozó állatoknak, például a ragadozó madaraknak, mosómedvéknek, oposszumoknak, macskáknak és kígyóknak. Fészkét agresszíven védelmezi a veszélyt jelentő állatoktól, valamint a közeledő emberektől is.
A kék szajkó jellegzetes, hangos riasztó hangot hallat, melyet más állatfajok is felismernek, így időben el tudnak rejtőzni a ragadozók elől. Kiváló hangutánzók, hangjuk rendkívül változatos, sokféle hangból áll. A megtévesztés igazi mesterei, ugyanis teljesen élethűen utánozzák több ragadozó madárfaj hangját is.
A kék szajkók, más varjúfélékhez hasonlóan, rendkívül kíváncsiak, és kifejezetten intelligens madaraknak számítanak. A fiatal példányok játékosan elkapnak élénk színű vagy fényvisszaverő tárgyakat, például palackkupakokat vagy alumíniumfólia-darabokat, és addig hordozzák őket, amíg el nem veszítik az érdeklődésüket iránta.
A természetben élő kék szajkók esetében nem igazolták kutatások az eszközhasználatot, azonban a fogságban tartott madaraknál megfigyelték, hogy újságpapírcsíkokat eszközként használva szerzik meg a táplálékot.
A kék szajkó szaporodása
A kék szajkó párzási időszaka március közepén kezdődik, a csúcsa április közepétől májusig tart, a vége pedig egészen júliusig elhúzódhat. A fészkelés során előnyben részesíti az örökzöldeket, de szinte bármilyen nagyobb fa vagy bokor megfelelő a számára.
Nem igazán válogatós a fészkelőhely tekintetében, ha nincs alkalmasabb hely – például egy erősen erdőirtott területen -, akkor akár az Egyesült Államok vidéki területeire jellemző nagy postaládákba is beköltözik.
Nem ritkán, más közepes méretű énekesmadarak fészkét is kisajátítja, amennyiben az megfelelő helyen van a számára, az amerikai vándorrigó (Turdus migratorius) fészkét gyakran használja.
A kék szajkók monogám madarak, jellemzően egy életre szólóan választanak párt. A csésze alakú, gallyakból, apró gyökerekből, kéregből, mohából, egyéb növényi anyagokból, ruhából, papírból és tollakból álló fészket, a hím és a tojó közösen építi 3-10 méter magasságban.
Fészekalja 3-6, legtöbbször 4-5 tojásból áll, melyeken a tojó ül, miközben a hím eteti. A fiókák 16-18 nap múlva bújnak ki a tojásokból, a szülők közösen gondoskodnak róluk. A fészket, 17-21 nap múlva hagyják el.
Miután a fiatalok kirepülnek, a család együtt marad, és közösen táplálkozik kora őszig. Ezt követően a fiatal madarak szétszélednek, hogy elkerüljék a téli táplálékért való versengést, az ivarérettséget egyéves kor után érik el.
A legidősebb ismert vadon élő, jelölt kék szajkó legalább 26 éves és 11 hónapos volt, amikor holtan találták, miután halászfelszerelésbe akadt. A madarat 1989-ben Új-Fundland / Labrador / St. Pierre et Miquelon térségében gyűrűzték meg, és 2016-ban találtak rá. A felnőttkort túlélő természetben élő madarak átlagos élettartama 7 év körül van.
A ragadozókon és az ember által készített tárgyakkal való alkalmi ütközéseken túl az utóbbi évtizedekben a halálozás gyakori oka a nyugat-nílusi vírus, amelyre más varjúfélék is fogékonynak tűnnek. Szerencsére a kék szajkó elterjedési területe nagy, az egyedszáma pedig stabilnak mondható, így a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Bízunk benne, hogy sikerült részletesen bemutatnunk ezt a különleges szépségű madarat. Ha tetszett, amit olvastál, köszönjük, ha megosztod ismerőseiddel is!
Képek forrása: Pixabay.com
Forrás: Wikipedia – Blue jay