Sok állatszerető embernek nincs arra lehetősége, hogy nagytestű állatot, például bernáthegyit, kuvaszt tartson otthon a lakásában. Ha mégis szeretnénk valamilyen szép, kedves és kecses hobbiállatot tartani, amelynek nem nagyok az igényei, jó választást jelent a színpompás kanári. Lássuk, mit érdemes tudni róla!
A kanári világhódító útja
Az állatkereskedésekből és madárkiállításokról jól ismert kanári (Serinus canaria) a Kanári-szigetek és Madeira vidékéről származik. Amikor a spanyolok a XIV. században a Kanári-szigeteket elfoglalták, csakhamar nagykereskedésbe fogtak ezekkel a dalos kedvű madarakkal, és tenyésztésüket monopóliumnak tekintették.
Akkoriban csak hím egyedeket adtak el, így akadályozva meg túlzott elszaporításukat. A monopólium csak a XVI. században szűnt meg, amikor egy kanári szállítmánnyal megrakott hajó Elba szigete körül hajótörést szenvedett, és a kiszabadult madarak a szigeten elvadulva, az olasz kanárik őseivé váltak.
Csakhamar Olaszországban majd a XVII. sz. közepétől már Németországban is elterjedtek. Abban az időben akkora volt a kanári kultusza, hogy a nők a madárral együtt festették le magukat.
A háziasított (domesztikált) változatok rengeteg színben és alakban léteznek. Egyes tenyésztők a színt tartották a legfontosabbnak.
Így alakult ki – hosszú tenyésztői munka eredményeképpen – több mint 160 színváltozat, mely közül a leggyakrabban előfordulók a fehér, az albínó (piros szemmel), az aranysárga, a narancssárga, a piros, az izabella színű, a szürkészöld, a tarka, a foltos, a barna, a szürke, a fekete, az elefántcsont színű és a pettyes kanári.
Sajnos az intenzív színhatás elérése érdekében gyakran etetik a sárga kanárit természetes (cékla, sárgarépa), és mesterséges adalékokkal (színezőtápokkal). Néhány hét után ugyanis a festékanyagok színei megfestik a tollakat, feltűnő színhatást eredményezve.
A gyanútlan vásárló megveszi a madarat, amely a további kezelés hiányában a vedlést követően az eredeti színére fakul vissza.
Igazi dalos madár
A kanárikat a tenyésztők más fajú madarakkal (tengelic, kenderike, zöldike stb.) sikeresen keresztezték, így számtalan hibridje ismeretes. Más tenyésztők az éneket tartották fontosnak, a kanári ugyanis egyike a legkellemesebben éneklő madaraknak.
Ma már jól megkülönböztethetően beszélhetünk hangosan, nyitott csőrrel éneklő, úgynevezett „csapper” madarakról, amelyeknek éneke csattogó, trillázó, valamint csukott csőrrel éneklő, úgynevezett „roller” madarakról, amelyeknek hangja halk, fojtott, gurgulázó.
A kanárimadárnak általában csak a hím egyedei énekelnek. Az éneklési képesség független a madár színétől, alakjától, sőt olykor esetleges küllemi hibáitól is. Amennyiben a madár énekét szeretnénk élvezni, úgy magányos hímet kell tartanunk.
A kanári szaporodása
A párban tartott madarak könnyen költésre bírhatók. A nemek megkülönböztetése nem mindig egyszerű, hiszen a kanárinál nincs ivari dimorfizmus (ivari kétalakúság), amelynek révén a nemeket meg lehetne különböztetni. Általában elmondható az, hogy az a madár, amelyik 6 hónapos koráig nem énekel, az tojó.
A költés már február közepén megkezdődik. A fonott kosárból, vagy virágcserépből készített fészkébe 5-6 tengerzöld alapon barnán pettyezett tojást rak, melyeket 13 nap alatt költ ki.
Ilyenkor a szülőknek az állatkereskedésekben kapható magkeveréken kívül reszelt főtt tojás, összevágott saláta, reszelt sárgarépa és zsemlemorzsa keverékét adjuk, hogy a kicsiket kellőképpen tudják etetni. A fiókák két hét múlva tollasan hagyják el a fészket.
Szüleik még ezután is szorgalmasan etetik őket. Évenként két-háromszor is költhetnek. Jó ápolás mellett 20 évig is elélnek.
Így gondoskodjunk a kanáriról!
Tartásuknál a kalitka aljára finom homokot tegyünk. Olykor szívesen fürdenek, ezért műanyag fürdetőt helyezzünk a kalitka külső ajtajára. A huzattól mindenképpen óvjuk őket, mert könnyen megbetegedhetnek tőle.
Télen a fűtött szobában helyezzük el őket, közel az ablakhoz, hogy kellő fényt kapjanak, nyáron pedig kint tarthatjuk őket az erkélyen, de vigyázzunk, hogy se macskák, se ragadozó madarak ne férjenek hozzájuk.
A kanári, ha fokozatosan szoktatjuk hozzá, és energiadús magvakkal etetjük már ősztől kezdve, a fagypont közeli hőmérsékletet is kibírja, természetesen csak fokozatos szoktatás mellett, huzatmentes helyen.
Bízunk benne, hogy érdekesnek találtad cikkünket, ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!
Képek forrása: Freepik.com
Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András