Ha egy emberre azt mondják, kaméleon természetű, az nem éppen hízelgő jelző, pedig ez a hüllő, amelynek fő tulajdonságával a túlzottan alkalmazkodó embertársainkat jellemezzük, nemcsak színváltó képességével érdemelte ki az állatbarátok figyelmét.
Az elmúlt évtizedek során számos kutatás foglalkozott ezekkel az érdekes állatokkal, így nagyon sok új információ látott napvilágot a viselkedésükkel, életmódjukkal kapcsolatban. Ha szeretnéd jobban megismerni a kaméleonokat, akkor érdemes tovább olvasnod!
Cikkünkből megismerheted a kaméleon tartásának legfontosabb tudnivalóit, emellett rengeteg érdekességet megtudhatsz az állatvilág átváltozóművészéről!
Ismerkedjünk meg a kaméleonokkal!
Mintegy 150 kaméleonfaj létezik, Afrikában és a mediterrán régióban, Dél-Európában, Indiában és Sri Lankán élnek ezek a különleges hüllők. A legnagyobb fajgazdagsággal Madagaszkár és Nyugat-Afrika büszkélkedhet. Megtalálhatók az esőerdőkben és a sivatagi területeken egyaránt, a tenger szintjétől kezdve akár 4500 méteres magasságig.
A kaméleonok teste a fán és bokrokon lakó életmódhoz maximálisan igazodik: összeforrt ujjú fogólábakkal, kapaszkodásra alkalmas farokkal, egymástól függetlenül mozgatható szemekkel, valamint kilőhető nyelvvel rendelkeznek.
Színüket – a hiedelemmel ellentétben – elsősorban nem a környezet színe befolyásolja, és az egyedek sem képesek bármilyen szín elérésére. A színváltozást a kaméleonok a sötét pigmentsejtek vándoroltatásával érik el.
Minden fajnak, nemnek, sőt az egyes példányoknak is megvan a maga színskálája, melyet akár te is megfigyelhetsz, ha beszerzel egy kaméleont és szakszerűen gondozod.
Kaméleon tartása lakásban
A kaméleonok nagy mozgásteret igénylő állatok, ezért viszonylag tágas terráriumban tarthatók jól. A terrárium inkább magas legyen, mint széles. Fontos a megfelelő szellőzőnyílások kialakítása, hiszen a túl alacsony páratartalom éppúgy káros lehet, mint a túl magas. Mindig külön tartsuk őket, se fajtársat, se egyéb állatot ne rakjunk a terráriumba.
A terrárium ideális helye egy közvetlen déli napsütéstől mentes, fényes, meleg, emberek mozgásával kevésbé zavart hely. Az eredeti élőhelyhez hűen rendezzük be a terráriumot. A legcélszerűbb a Ficus benjamina, az orgona vagy a Hibiscus fajok használata.
A kaméleonok helyét napi 9-12 órán keresztül világítsuk meg. Mindig legyen a terráriumban egy meleg és egy hűvösebb rész is, a hőmérséklet éjszaka se essen 10 fok alá. A kaméleonok kizárólag élő rovarokkal, esetleg kisebb hüllőkkel és emlősökkel táplálkoznak, ugyanakkor megfigyeltek már néhány esetben növényi táplálékot (levél) fogyasztó kaméleont is.
Fogságban elsősorban a tücsök, a sáska, a viaszmoly és hernyója, a gyászbogárlárva, a légy, valamint a szopós egér jöhet szóba táplálékként. Ezek a hazai díszállat-kereskedésekben beszerezhetőek. Fontos – legalább hetente egyszer – a táplálék, vagy a víz vitaminozása. Itatáshoz és a levegő kellő páratartalmának biztosításához jó szolgálatot tehet a terráriumba épített belső tó vagy szökőkút.
A kaméleonok viszonylag nagy vízigényűek, ezért naponta kétszer permetezzük a terráriumot (a cseppeket nyalogatva isznak az állatok a növényekről és az üvegről), néhány példány edényből is iszik. Vigyázzunk, hogy főleg vedléskor ne érje sok víz a kaméleon bőrét, mert ez gombás megbetegedésekhez vezethet.
A kaméleonok szeretik a napfény melegét, ezért jó időben napoztassuk az állatokat. Télen mesterségesen pótolhatjuk a napsütést. Ügyeljünk arra, hogy az állatokat huzatnak, nagy hőmérsékletkülönbségeknek ne tegyük ki, mert könnyen megfáznak.
A legtöbb faj tojásrakó, a nőstények spermamegőrzők, vagyis képesek a hímivarsejteket akár egy évig is életképesen raktározni. A tojásrakás általában a párzást követő 3-6. héten történik, a kelés (inkubáció) fajtól függően közel egy évig is eltarthat, a lerakott tojások kelése között szintén nagy eltérések lehetnek.
Hazánkban ma már egyre több helyen kaphatók kaméleonok, ennek ellenére ne ő legyen az első hüllőnk, hiszen tartása sok gonddal jár, és nagy figyelmet követel a gyakorlott terraristáktól is.
A színváltoztatás valódi oka
A kaméleon arról híres, hogy gyorsan képes változtatni a színét, a színváltoztatás célja viszont a közhiedelemmel ellentétben nem az álcázás, hanem a fajon belüli kommunikáció, derült ki egy 2008-ban publikált tanulmányból.
A hímek akkor váltanak színt, amikor más hímmel küzdenek, vagy ha szívük hölgyét akarják elkápráztatni. Mégis szívósan tartja magát az a nézet, még a biológusok közt is, hogy a különleges képesség többek közt azért alakult ki, hogy segítsen elbújni a ragadozó madarak elől.
Így változtatja színét a kaméleon:
A világ kaméleonszemmel
A kaméleon közismert tulajdonsága, hogy két szemével egyszerre különböző irányba tud nézni, vagyis egyszerre akár két potenciális áldozatát is be tudja mérni. 1995-ben egy németországi szemklinika kutatói tovább bővítették ismereteinket e pikkelyes ragadozóról.
A két tudós arról számolt be a Nature című folyóiratban, hogy a kaméleon teljesen egyéni módon használja látószervét. Míg az összes gerinces a két szem recehártyáján megjelenő képek közötti eltérést használja fel távolságbecslésre, addig a kaméleon kizárólag a szem akkomodációjával, tengelyének rövidítésével, illetve megnyújtásával dolgozik.
Ez az elv hasonlít a fényképész módszeréhez, aki a gép objektívjével élesre állítja a képet, majd egy skálán leolvassa a tárgy távolságát. Hogy a mélységélesség ne legyen túl nagy – vagyis a távolságbecslés a lehető legpontosabb legyen -, a kaméleon még erős fényben is tágra nyitja szemhéjait – derítették ki a tübingeni klinika kutatói.
Arra is rájöttek, hogy a kaméleon szemének fölépítése eltér az összes ismert gerincesétől. Elernyedt állapotban a szemlencse fénytörési mutatója akár negatív érték is lehet, vagyis nem gyűjtő-, hanem szórólencseként működik.
A domború szaruhártyával együtt, amely gyűjtőlencseként funkcionál, olyan „készüléket” alkot, amely nagy gyújtótávolságú klasszikus teleobjektívra emlékeztet. Ennek köszönhetően a kaméleon – szemének méretéhez viszonyítva – a legjobb nagyítást produkálja az.
Mi a kaméleon nyelvének titka?
2000-ben belga tudósoknak sikerült megfejteniük a kaméleonnyelv titkát. Az antwerpeni egyetem kutatói nem az állat „beszédét” értették meg, hanem azt, hogy miként képes a kis hüllő hozzá képest hatalmas termetű zsákmányt – például madarat – a nyelvével megragadni, hogy azután elfogyassza azt.
Megállapították, hogy a kaméleon ragadós nyelve baseball-kesztyűhöz hasonló alakot vesz fel másodperc töredékével az áldozat megragadása előtt. Az így képződő szívó erőt azután egy különleges izomzat még meg is sokszorozza. A kutatók különösen nagysebességű kamerák segítségével jutottak a felfedezésre.
További érdekesség, hogy a hideg sem lassítja le a kaméleonok gumiszalagszerű nyelvének sebességét. Ez a többi, változó testhőmérsékletű állattal szemben előnyt jelent a kaméleon számára, hiszen így az időjárási viszonyoktól függetlenül, bármikor készen tud állni a vadászatra.
A hüllők izmainak mozgása az alacsony hőmérséklet hatására általában lelassul, ugyanakkor egy 2010-ben megjelent tanulmány szerint a kaméleon nyelvének rugalmassága 15 és 35 Celsius fok között nem változik. A kutatók ezt egy rugalmas kötőszövet jelenlétével magyarázzák. A nyelv nyugalmi állapotban gumiszalagszerűen összehúzódva fekszik a nyelvcsonton.
Amikor a hüllő megfeszíti nyelvizmát, a nyúlvány kicsapódik, és hosszában megnyúlik. A nyelvizom ezután hirtelen ellazul, a mozgási energia pedig azonnal átterjed a nyelv egész felületére: így az 0,07 másodperc alatt az állat testhosszának kétszeresét kitevő távolságra is képes kinyúlni.
A mechanizmus az íj és a nyíl működéséhez hasonló. Vadászat közben a kaméleon villámgyorsan „kilövelli” ragadós nyelvét, majd a beleragadt áldozattal együtt visszahúzza a szájába. Ez a második lépés sokkal több izomerőt igényel, mint az első, ezért minél alacsonyabb az állat testhőmérséklete, annál lassabban tudja csak behúzni a nyelvét.
A kaméleon nyelve „működés” közben:
A világ legkisebb kaméleonja
2012-ben Madagaszkár szigetén fedezték fel a világ legkisebb kaméleonját. Az apró, farkukkal együtt is csak 29 milliméteres kis hüllők az erdők lehullott száraz lombjai között élnek és még náluk is kisebb rovarokkal vagy atkákkal táplálkoznak.
Színük barna – igazi rejtőszín -, és nem rendelkeznek a kaméleonokra jellemző színváltó képességgel sem. A mini kaméleon a Brookesia micra nevet kapta – a Brookesia a fajtamegjelölés, a micra pedig az állat méreteire utal.
Hogy miért olyan kicsi a Brookesia micra, a tudósok még nem tudják biztosan, annyi azonban bizonyos, hogy a szélsőséges miniatürizálás a testfelépítés számos speciális változását igényli. Külön érdekesség, hogy Madagaszkár az otthona a világ legnagyobb, 70 centiméteres kaméleonjának is.
A legrövidebb életű szárazföldi gerinces állat
A Furcifer labordi névre hallgató kaméleon csupán egy évig él, derült ki egy 2008-ban megjelent tanulmányból. Rövidke életét úgy osztja be, hogy abból 8-9 hónapot tojásban tölt, ennek oka, hogy a fiatal állatok így vészelik át a hosszan tartó száraz időszakot természetes élőhelyükön.
Novemberben hirtelen rengeteg frissen kelt kaméleon jelenik meg Madagaszkár délnyugati részében, mind egyidősek, nincsenek fiatalabb vagy öregebb példányok. Aktív életük legfeljebb öt hónapig tart. Miután kibújnak a tojásból, villámtempóban fejlődnek a kis hüllők: két hónapon belül ivarérettek lesznek, szaporodnak, majd rövidesen elpusztulnak.
A biológusok szerint nincs még egy ilyen szárazföldi gerinces állat, amelyik a tojás védelmében eltöltött viszonylag hosszú idő után ilyen rövidre szabná aktív életét. Ez a felosztás sokkal inkább a rövid életű rovarokra jellemző.
Vitaminhiány esetén napoznak
A hüllők napfürdője nemcsak hőszabályozásukhoz járul hozzá, hanem D-vitamin hiányukat is megelőzheti egy 2009-ben végzett kutatás szerint. A vizsgált kaméleonok maguk szabályozták vitamintermelésüket, méghozzá a kutatók számításaival pontosan megegyező mértékben.
A kutatás során, az egyik kaméleoncsoportnak egy adag D-vitamin porral kezelt tücsköt adtak táplálékul, továbbá az állatok választhattak a napsütötte és árnyékos helyek között a szabadtéri kifutóban.
A kutatók megfigyelték, hogy a vitaminozott csoport másképp viselkedett, mint a kontrollállatok. A tücsöklakoma után az érintett csoport sokkal inkább az árnyékot részesítette előnyben, mint vitaminszegény fajtársaik. Amazok vitaminhiányukat hosszabb napozással kompenzálták.
A kaméleon szerepe a kultúrában
A kaméleon több afrikai nép totemállata, másutt mitológiai szerepet tölt be, megjelenik testi valójában és szimbolikus formában is. Gyakran ruházzák fel társadalmi és rituális funkcióval, a kultikus tárgyakon szintén visszaköszön a kaméleon motívum.
Egyes törzsek bozótszellemként félik, mások gyógyítással és jövendőmondással hozzák összefüggésbe. A megszárított, porrá tört kaméleont hatásosnak tartják a csecsemők növekedésének serkentésére, a meddőség elkerülésére, a vadászat és a halászat szerencsés kimenetelére.
Bízunk benne, hogy érdekesnek találtad cikkünket, ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!
Képek forrása: Pixabay.com; Pexels.com
Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András