A kakukk (Cuculus canorus) jellegzetes hangjáról, idegen madárfészkek kéretlen „privatizátoraként”, s régi, faragott órák időjelzőjeként azok előtt is ismert, akik e fán lakó madárral a természetben még sohasem találkoztak. Ám ennél többet is érdemes megtudnunk róla.
A kakukk rendszertanilag a kakukkalakúak közé tartozik. E madarak többsége trópusi, többnyire a fán lakik. Aránylag kevés fajuk az egész Földön, Izland kivételével egész Európában, továbbá majdnem egész Ázsiában és Északnyugat-Afrikában is előfordul, és költ.
Egyesek építenek fészket, legtöbbjük azonban fészekparazita, azaz tojásaikat idegen madarak fészkébe csempészik. Európában egyetlen fajuk él, a kakukk (Cuculus canorus), mely költöző, és nagy hernyópusztító madár.
Április elején érkezik hozzánk az afrikai kontinensről. Közepes nagyságú, gerle alakú, színe a karvalyéra emlékeztet: felül sötétszürke, alul fehér alapon szürkés harántsávokkal tarkított. Lába sárgás, szeme fekete.
Szárny-, és farktollai hosszúak, fekete alapon fehéren pöttyösek. Külső ujja a harkályokéhoz hasonlóan előre és hátra fordítható, úgynevezett vetélőujj. A hím hangja a közismert kakukkolás, a vörhenyes színezetű tojó viszont kacagásszerű hangot hallat. Rovarevő, vonuló és védett madarunk.
Csak a veréb nem dől be
A kakukk, legszívesebben erdőkben, kertekben tartózkodik, kivált, ha azok rétekkel, legelőkkel határosak. A földön ügyetlenül mozog. Költése igen sajátságos, és még most sincs teljes egészében felderítve.
Fészket sohasem épít, kikelő fiókáit mindig más madarakkal nevelteti fel – ezt fészekparazitizmusnak nevezzük. Magyarországon a leggyakoribb dajkamadarai a nádirigók, a vörösbegyek, az ökörszemek, az erdei pityerek, ritkábban a poszáták és a barázdabillegetők, de tojásait még az odúlakókhoz is becsempészi.
A verebek azonban nem nevelik fel a kis kakukkot. Minden tojó azt a gazdamadárfajt keresi tojásainak, amelynek fészkében maga is nevelkedett. Hazánkban eddig 120 madárfaj fészkében találtak kakukkot, ezek közül 30-ban fordul elő leggyakrabban.
A tojók egyszerre több hímmel élnek együtt egy adott költési területen. A hímek a tojók előtt érkeznek, telelőhelyükről, és az ismert „kakukk” kiáltással csalogatják magukhoz a tojókat, amelyek évente 6-12 tojást raknak.
Az első szezon május első felére, a második pedig június közepére esik. A tojások a madarak testtömegéhez képest kicsik. Színük rendkívül változatos (megközelítően 20-féle színváltozat ismert), egy tojó azonban mindig csak egyféle színű tojást rak. A tojások színe általában nagyban hasonlít a gazdamadáréra.
A tojó akkor rakja le tojását a kiszemelt fészekbe, amikor annak gazdája még nem kotlik, és nincs a fészek közelében.
Gyakran a hím csalogatja el a gazdamadarat, mialatt a tojó elvégzi a feladatát: gyorsan a fészekre ül, ha nem fér rá, akkor azon kívül, a talajra rakja le tojását, majd a csőrébe fogva helyezi a gazdamadár tojásai közé. Onnan kiemel egy-két cseretojást, s azokat egyszerűen lenyeli.
Egy-egy tojás lerakása között általában két nap telik el. Az idő ahhoz szükséges, hogy újabb alkalmas fészekaljat keressen, hiszen egy adott fészekbe csak egy tojást rakhat le.
A kis kakukk 1-2 nappal korábban (12,5 nap alatt) kel ki, mint a gazdamadár fiókái, és azonnal „munkához lát”: kikelése után ugyanis minden tojást, illetve madárfiókát szárnycsonkjaival megtámasztva kitol a fészekből, még saját fajtársát sem tűri meg a fészekben.
Tehát ha adott fészekbe véletlenül két különböző kakukktojó tojja a tojását, akkor az a fióka győz, amelyik hamarabb kel ki. Ezzel a kezdeti „kegyetlenséggel” biztosítja maga számára a biztos túlélést. A földre esett fiókákat a szülőmadarak nem etetik, ezért elpusztulnak.
Fogságban nem szaporodik
A kakukk fejlődése sokkal erőteljesebb, mint lakótársaié. Három hét alatt röpképessé válik, és elhagyja a fészket. A fióka nagy vörös torokfoltja olyan erős inger a mostohaszülők számára, hogy azok őt minden körülmények között megetetik.
Ezt szupernormális ingernek nevezik. Olyan hatalmas az étvágya, hogy „nevelőszülei” alig bírják a nagy munkát. Mivel sokkal nagyobbra nő, mint ők, a fészket nagyon hamar kinövi, így nem is lenne hely mellette más fiókának, valamint a mostohatestvérek etetése az ő felnevelődését veszélyeztetné.
A kirepülés után a mostohaszülők még 2-3 hétig etetik. Néha szinte eltűnnek a kis kakukk szájában etetéskor, de ez őket egyáltalán nem zavarja. A felnőtt madarak magányosan élnek, egymás társaságát csak a vonuláskor, illetve a nászidőszakban keresik.
Nagyon érdekes, és még megfejtésre váró probléma, hogy a kis kakukk, annak ellenére, hogy fajtársait fióka korában sohasem látta, felnőtt korára mégis megismeri őket. Vajon honnan tudja, hogy ők hogy néznek ki?
Szintén érdekes tény, hogy annak ellenére sem ragaszkodik az őt felnevelő gazdamadárfajhoz, hogy kikelésétől a kirepüléséig ők nevelték fel, viszont tojásait az ő fészkeikbe helyezi. A kakukkot eddig fogságban nem sikerült szaporítani.
Miért hasznos a kakukk?
A kakukk elsősorban hernyókkal táplálkozik, – elfogyasztja azokat a szőrös hernyókat is, amelyeket más madarak egyáltalán nem ennének meg. Gyakran tartózkodik a földön, ahol mindenféle rovart, szöcskét, tücsköt, valamint pókot is elfog.
A cserebogarakat nagy számban ritkítja, különösen rajzáskor. Nagyon hasznos madarunk, ezzel a tulajdonságával feledteti a fészekparazitizmussal járó veszteségeket. Az öreg madarak szeptember első, a fiatalok a második felében vonulnak el. A telet Afrika trópusi részein töltik.
Fészekparazita életmódja miatt, sokak ellenszenvét kivívta ez a madár, azonban az emberek számára rengeteg hasznot is hoz, azáltal, hogy nagy számban írtja a kártevőket. Legyünk, hát kicsit elnézőbbek vele!
A kakukk Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Képek forrása: Flickr / Szerző: Sergey Yeliseev / Licence: CC BY-NC-ND 2.0; Flickr / Szerző: Imran Shah / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: Imran Shah / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: Imran Shah / Licence: CC BY-SA 2.0
Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András