A darázspók (Argiope bruennichi) hazánkban őshonos, látványos külsejű pókfaj, mely elsősorban a nedves, üde élőhelyeket és a nádasokat kedveli, de napos, füves területeken, kertekben is gyakran előfordul. A legtöbb pókfajtól eltérően csoportosan él.
A pókokat kevésbé ismerő kertbarátokat, gyakran riadalommal tölti el az élénk színű és mintázatú, termetes méretű pók látványa, azonban szerencsére nem kell tőle tartatunk. Csípése ugyan nem kellemes, de veszélyesnek sem mondható, ha nem háborgatjuk, nem okoz gondot.
A nőstények jóval nagyobbak, mint a 4-5 mm-es hímek, akár 14-17 mm nagyságúra is megnőhetnek, darázscsíkos potrohuk messziről is feltűnő. A hím pókok potroha jóval visszafogottabb mintázatú. A fejtor meglehetősen jellegtelen, világos színű, szőrzettel borított.
A talaj közelében készíti el sűrű szövésű hálóját, melynek közepén jellegzetes vezérfonál figyelhető meg. A vezérfonál a háló többi részétől eltérő összetételű pókselyemből készül, érdekessége, hogy visszaveri a napfényt és annak UV tartományát, így a zsákmányállatok lényegében nem is látják a hálót.
A darázspók a vezérfonálnál, vagy a háló közepén, fejjel lefelé várja áldozatát, legtöbbször legyeket, szöcskéket, darazsakat, bogarakat és méheket zsákmányol. A zsákmányt pillanatok alatt körbeszövi, hogy nehogy kiszabaduljon a hálóból.
Érdekesség, hogy a pók, ahogy növekszik, egyre erősebb és nagyobb hálót sző, így termetesebb rovatokat is képes elejteni.
A darázspók szaporodása
A darázspókok esetében a legtöbb érdekesség a szaporodásukhoz köthető. A faj esetében nagyon gyakori a szexuális kannibalizmus, ha 10 másodpercnél tovább tart a párzás, a nőstény felfalja a hímet, ha az aktus ennél rövidebb ideig tart, van esélye a túlélésre.
Egy 2006-ban megjelent tanulmány szerint, a darázspók hímje a párzás után az ivarszervének végét, a nőstény ivarnyílásában hagyja. A hím ezzel a különös módszerrel próbálja megakadályozni, hogy más hímek megtermékenyítsék a nőstényt.
Néhány évvel később, német zoológusok arra a megállapításra jutottak, hogy a darázspók hímjei ügyesen megválasztják, melyik nősténynek adják oda az életüket. A hím pókoknak két, párzásra alkalmas szervük van, azaz legfeljebb kétszer párosodhatnak életükben. A második párzásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha túlélik az elsőt.
A vizsgálat során, a hamburgi egyetem Zoológiai Intézetének kutatói maguk nevelték fel a pókokat, és kizárólag a szüzeket használták fel kísérleteikhez. A hímeket vagy egyenesági rokonaikkal, vagy idegen nősténypókokkal hozták össze.
Kiderült, hogy a hímek párzása testvéreikkel gyors volt, 10 másodpercnél rövidebb ideig tartott, így megúszták a kannibalizmust és megőrizték értékes spermiumaikat a következő – egyúttal utolsó – alkalomra.
Az idegen nőstényekkel a hímek párzása tovább tartott, és bár az életükbe került, ezáltal szereztek nagyobb esélyt arra, hogy utódaik egészségesek lesznek, hiszen így elkerülték a beltenyészetet.
Ha szeretnél még több érdekességet megtudni a hazánkban élő pókokról, olvasd el a Magyarország legnagyobb pókjairól szóló cikkünket is!
Képek forrása: Freepik.com
Forrás: MTI Archívum