Csincsilla, ezüstbundás házi kedvenc az Andokból

csincsilla

A csincsilláról sokaknak a csincsilla bunda jut eszükbe, ám hogy milyen állat prémjéből készül a hölgyek álma, azt már kevesebben tudják. E kedves állatkát érdemes megismerni, s akár lakásban is tartani, mert nem csupán a bundája különleges.

Milyen állat a csincsilla?

A valódi csincsillát sokan összekeverik a házinyúl csincsilla színű változatával, noha a tapsifüles rendszertanilag elég távol áll tőle. Legközelebbi rokonai a viszkacsa vagy pampaszi nyúl, de nem áll tőle távol – a rokoni fokot tekintve – a tarajos sül sem.

Eredeti hazájuk Dél-Amerika nagy hegylánca, az Andok vidéke, ahol zord körülmények között élnek. A dús bunda a hidegtől való védelmet szolgálja, ezért mindenképpen ügyelnünk kell arra, – különösen nyáron – hogy ne tegyük ki őket nagy melegnek, különben könnyen hőgutát kaphatnak és elpusztulhatnak.

A csincsilla megnyerő külsejű, kedves és könnyen megszelídíthető állat. Dús, szürke bundájának különleges színét annak köszönheti, hogy egy szőrszálon belül a sötétszürke és a világosszürke színek váltják egymást. Ez a színösszeállítás adja a csincsilla bundájának egyedi fényét – és sajnos – keresettségét is.

Az első csincsillák Magyarországon

csincsilla
Kép forrása: Unsplash.com / Szerző: Tanya Kusova

Az első csincsillákat Anghi Csaba professzornak, a Fővárosi Állatkert egykori igazgatójának köszönhetően ismerhette meg a hazai közönség. A mai, immár magánfarmokon illetve családi vállalkozásokban tovább tenyésztett példányok a huszadik század ötvenes-hatvanas éveiben behozott egzotikus kisrágcsálók leszármazottai.

Hol vásárolhatunk csincsillát?

A csincsillák díszállatkereskedésekben kaphatók, de beszerezhetjük őket hobbitartóktól, ritkábban tenyésztőktől is. Tartásukra inkább 50x50x50 cm-es, vagy ennél nagyobb, lehetőleg többszintes ketrecet, mintsem terráriumot használjunk, mert ez utóbbi nehezebb, tisztántartása bonyolultabb, s könnyebben befülled. Alomként pormentes faforgácsot, vagy macskaalmot használjunk, amit elég hetente cserélni.

A csincsilla etetése

Táplálásukra a kereskedelemben kapható speciális csincsillatápot, itatásukhoz golyós önitatót használjunk, az ivóvizet naponta cseréljük, különösen nyáron. A megfelelő emésztéshez elengedhetetlen, hogy minden nap pormentes réti szénához is hozzájussanak. Ideális még a lucerna, ami lucernakarika formájában kapható.

Ezen kívül szeretik a répát, a szőlőt, a dinnyét, a füvet, a salátát és a káposztát is. Ez utóbbiakból azonban a nagy nedvességtartalom miatt csak módjával adjunk, mert hasmenést okozhat. Kiegészítésként kaphatnak kamillát, csipkebogyót, borsmentát, zsályát, orbáncfüvet, papsajtot, illetve az ásványianyag-utánpótlásra szépiát.

Mazsolát, diót, mogyorót, napraforgót az elhízás veszélye miatt csak nagyon keveset és ritkán adjunk. Ha nyáron a szabad természetből gyűjtjük a lucernát, mindenképpen fonnyasszuk pár napig, különben a benne található habképző anyagok miatt könnyen felfújódhatnak állataink.

Mire figyeljünk még a csincsilla tartása során?

csincsilla
Kép forrása: Unsplash.com / Szerző: Tanya Kusova

A csincsillák mindent megrágnak, ezért ha ki is engedjük őket időnként a lakásba sziesztázni, ez csak felügyeletünkkel történjék. Ha engedjük, minden lehetséges dolgot “megkóstolnak”, ami balesetveszélyes is lehet (lásd villanyzsinór).

Fogaik állandóan nőnek, ezért koptatni kell őket. Rágószenvedélyüket kielégítendő tegyünk a ketrecükbe alma-, mandula-, barackfa ágakat, így kiélhetik rágószenvedélyüket.

A legtisztább, és legbarátságosabb kisállatok közé tartoznak, mellesleg naponta fürdenek, persze nem vízben, hanem egy speciális kvarcmentes homokban, amit szintén a kisállatkereskedésekben szerezhetünk be. Ettől lesz gyönyörű, tiszta és fényes lesz a bundájuk. (A bőrükön képződő sok lanolin miatt van szükségük erre.)

A csincsilla szaporodása és tenyésztése

A nőstények havonta ivarzanak, a vemhességi idő átlagosan 111 (109-120) nap. Általában évente háromszor ellenek, egy-egy ellés során 1-4 kicsi jön a világra, rendszerint kora hajnalban, vagy reggel. Születéskori testtömegük mindössze 35-60 gramm. Néhány nappal később már szilárd táplálékot is esznek.

A nőstények az ellést követő 3 nap múlva újra ivarzanak, és könnyen vemhesülnek is, ha nem különítjük el őket a hímtől. A túl gyakori szülés az anyaállatok leromlásához vezethet. A kölyköket 8-10 hetes korukban választhatjuk el az anyjuktól.

Féléves korukban válnak ivaréretté, de egyéves koruk előtt ne hagyjuk őket párosodni. Ezt leginkább úgy tudjuk megoldani, hogy a nemeket tenyészérettségükig külön ketrecben tartjuk. A tenyészetekben nagyon ügyesen oldják meg a pároztatást. A nőstények ketrecei szorosan egymás mellett állnak, a legutolsó ketrecben pedig a hím van.

A ketrecek mögött egy összekötő-folyosó található, amelyre minden ketrecből nyílik egy kijárat, amit azonban csak a hím tud igénybe venni. A nőstények nyakába ugyanis egy körgallért tesznek, hogy ne tudjanak kimenni a folyosóra.

A hím viszont szabadon mozoghat a folyosón keresztül az éppen tüzelő nőstény ketrecébe, s elvégezheti feladatát. Ez a megoldás nagyon kényelmes a tenyésztőnek, ugyanis nem kell a tüzelő nőstényeket állandóan figyelni, hogy melyik időpont a legalkalmasabb a fedeztetésre.

Így vegyük kézbe a csincsillát!

csincsilla
Kép forrása: Pexels.com

A csincsillák ijedősek, ezért ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, mert ha megijednek, vagy ha nagyon hirtelen érünk hozzájuk, hajlamosak ledobni a szőrüket (így védekeznek a ragadozók ellen). A szőr persze 6-8 héten belül visszanő, de egy kopasz csincsilla nem szép látvány.

Ha meg akarjuk őket fogni, óvatosan nyúljunk alájuk, és így vegyük őket a tenyerünkbe. Óvatosak legyünk, mert ha megijednek, akkor egy óvatlan pillanatban kiugorhatnak a kezünkből, és ez könnyen a vesztüket okozhatja (végtagtörés).

Nagyon szeretnek az ember kezén vagy vállán ücsörögni, vagy éppen egy faágon, a farkuk segítségével egyensúlyozni, azonban nem árt, ha a farkuk tövénél óvatosan megfogva rögzítjük őket. Rendkívül kíváncsiak, minden érdekli őket, ami körülöttük történik. Nagyon intelligensek, és mindegyik csincsilla önálló egyéniséggel rendelkezik.

Mókás megjelenésük, kedvességük, hosszú élettartamuk (10-15 évig élnek, de vannak 20 éves matuzsálemek is) és viszonylag könnyű tarthatóságuk méltán teszi kedveltté őket, ezért megérdemlik, hogy nagyobb figyelmet kapjanak a kisállattartók körében.

Képek forrása: Unsplash.com / Szerző: Tanya Kusova; Pexels.com

Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András