A cinegefélék családjába 14 nemet és ötvennél is több fajt sorolunk. A köznapi nevükön egyszerűen csak cinege vagy cinke névvel illetett kedves külsejű kis madarakat, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1984-ben „Az év madaraivá” választotta.
A kitüntető címet a hazánkban honos 6 cinege faj érdemelte ki, melyekkel a kertekben, parkokban, valamint kirándulásaink során a természetben találkozhatunk. A gyakoribb fajok a téli madáretetési időszakban, a madáretetőn is állandó vendégnek számítanak.
A kertekben leggyakrabban a széncinegét, a kék cinegét és a barátcinegét figyelhetjük meg, míg az erdőkben a fenyvescinegét, a kormosfejű cinegét, vagy a nagyon elegáns tollazatú búbos cinegét is megpillanthatjuk.
Cikkünk további részében a Magyarországon őshonos cinege fajokat mutatjuk be röviden.
Széncinege
A kedves külsejű széncinege (Parus major) az egyik leggyakoribb madarunk, Európa nagy részén, Közép- és Észak-Ázsiában, valamint Észak-Afrika egyes területein is gyakori. Szinte minden olyan élőhelyen megtelepszik, ahol fészkelésre alkalmas odút, vagy más üreget talál.
Városokban, parkokban, kertekben, árterekben, erdőkben, gyümölcsösökben egyaránt fészkel. Természetes és mesterséges odúban is szívesen költ, nem ritka az sem, hogy egészen különös helyeken, kültéri lámpatestek buráiban, korlátok csövében vagy postaládákban neveli fiókáit.
A széncinege a nagyobb testalkatú cinegefélék közé tartozik, testhossza 12,5-14 cm, szárnyfesztávolsága 22 cm. A hímek valamivel nagyobbak a tojóknál, átlagos testtömegük 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak.
Jellegzetes kinézete miatt, a széncinege könnyedén azonosítható madárfaj. A fajra jellemző fekete fejjel és nyaki résszel, feltűnő fehér orcával, igazán megkapó látványt nyújt. A test felső része olívazöld színű, testének alsó része sárga színben tündököl.
A széncinege nyáron főleg rovarokkal táplálkozik, ám telente táplálékának palettája jóval gazdagabb, ilyenkor előszeretettel fogyaszt olajos magvakat. A téli hónapokban gyakran láthatjuk a madáretetőkön más madarak társaságában. Fiókáit rovarokkal és hernyókkal táplálja.
Kék cinege
A színpompás kék cinege (Cyanistes caeruleus) Európában, Észak-Afrikában és Elő-Ázsiában is gyakori madárfaj. Magyarországon mindenfelé elterjedt, ahol fészkelésre megfelelő helyet talál, városokban, árterekben, zárt erdőkben, gyümölcsösökben, parkokban egyaránt találkozhatunk vele.
Télen a madáretetőkön is gyakori vendég más madarak, például széncinegék, őszapók vagy tengelicek társaságában. Táplálékát főként hernyók, pókok és lószúnyogok jelentik, fiókáit is ezekkel az állati táplálékokkal eteti, télen magokat fogyaszt.
A kék cinege a széncinegénél valamivel kisebb, átlagos testtömege 9-13 gramm, hossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-20 cm, hím és a tojó között méretben és a tollazat színében sincs eltérés. Számos alfaja ismert, ezeknél tapasztalható az alapszínhez képest kisebb eltérés.
A színpompás kis madár egyszerűen beazonosítható kék fejtetőjéről és kékes szárny- és farokvégéről. Csőre, torka, és fehér arcfoltjait közrefogó szem- és nyakszalagja fekete, hasa sárga színű, háta és szárnyai zöldes árnyalatúak.
A kék cinege kis termete és bájos megjelenése ellenére, más madarakkal szemben, egészen agresszív is lehet. A fészkelési helyekért és időnként a táplálékért is versenghet a széncinegékkel.
A széncinegéhez hasonlóan odúban költ, a fészkelési helyért folytatott versengést, valamelyest mérsékli az, hogy a kék cinege számára a szűkebb nyílású odúk is megfelelők.
Barátcinege
A barátcinege (Poecile palustris) a széncinege és a kék cinege után a harmadik leggyakoribb cinegefaj Magyarországon. Eurázsia nagy részén elterjedt, többféle erdőtípusban is gyakori. Hazánkban, legnagyobb számban középhegységeink erdeiben él.
A téli időszakban lakott területek közelében is megpillanthatjuk, ilyenkor etetéssel segíthetjük. Megtelepedésének kedvez, a mesterséges madárodú kihelyezése is, bár kisebb eséllyel használja költésre, mint a széncinegék és a kék cinegék, előnyben részesíti a természetes odúkat.
A barátcinege az ismertebb cinege fajoknál egyszerűbb tollazatú, de nem kevésbé kedves látvány. Testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 18-20 cm, testtömege 10-13 gramm. Háta, farka és szárnyai sötétebb, míg hasa és begye világosabb barna. Fehér arcfoltját tarkóig nyúló, fekete sapkája és torokcsíkja fogja közre.
Táplálékának nagy részét a rovarok és hernyók adják, melyeket többnyire a lombkoronaszinten ejt zsákmányul, időnként a talajon is keresgél. Az őszi és téli időszakban, magokat és bogyókat is fogyaszt, fiókáit rovarokkal eteti.
Fenyvescinege
A fenyvescinege (Periparus ater) Eurázsiában elterjedt cinegefaj, mely főként fenyőerdőkben költ, de lombelegyes társulásokban és mesterséges zöldfelületeken is megjelenik. Időnként olyan kertvárosi környezetben is megfigyelhetjük, ahol sok fenyőfa található.
Állandó, nem vonuló madarunk, télen azonban más cinegék társaságában kóborol és a madáretetőn is felbukkan. Mesterséges és természetes odúban is költ, az A-típusú mesterséges odú kihelyezése segíti megtelepedését.
Táplálékának jelentős részét a fákon, főként fenyőkön élő rovarok teszik ki, a téli időszakban étrendje bogyókkal és termésekkel egészül ki. Hangja a széncinegére emlékeztet, annál azonban kissé magasabb.
A fenyvescinege testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-21 cm, testtömege 8-10 gramm. Számos alfaja ismert, ezek színe egészen változatos. Léteznek sárgás és fehér alapszínű, barna, olajzöld és szürke hátú alfajok is.
Az Európában leggyakoribbnak számító Parus ater ater szürke és fehér színű, a fiókák még sárgásak. Az összes alfajra jellemző az arcfolttal megegyező színű tarkófolt, amit a fekete sapka keretez, illetve a széles, fekete toroksáv.
Kormosfejű cinege
A kormosfejű cinege (Poecile montanus) eurázsiai elterjedésű madárfaj, mely a tűlevelű és elegyes erdők lakója. Állandó madarunk, mely a költési időszakon kívül, főként télen szívesen kóborol. Táplálékát a lombkoronában élő rovarok jelentik.
Magyarországon két alfajával is találkozhatunk, az egyik az ország nyugati részén, a másik az Északi-középhegységben él. A kormosfejű cinege szinte megszólalásig hasonlít a barátcinegére, olyannyira, hogy a két fajt csak 1897-ben különítették el egymástól.
Testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-21 cm, a hímek tömege 10-14 gramm, míg a tojóké 8-13 gramm. A hím és a tojó tollazata egyforma, a tojó kicsit kisebb. Tollazata barnás színű, a háta sötétebb, hasa világosabb, szürkés.
Feje tetején fekete sapka és torkán ugyanilyen színű sáv látható, amelyek világos arcfoltjait keretezik. A barátcinegétől nagyobb feje és a szárnyon látható matt terület különbözteti meg, illetve torokfoltja is nagyobb valamivel rokonáénál.
A kormosfejű cinege olyan fenyvesekben fészkel, ahol öreg, odvasodó fák is vannak. Puha, korhadó fába maga is kialakíthat költőüreget, de kész odvakat is elfoglal. Fészkét növény szöszökből, mohából és állati szőrökből építi.
Búbos cinege
A búbos cinege (Lophophanes cristatus) Európa hegyvidéki, klímazonális és telepített fenyveseiben előforduló, apró termetű madárfaj, az európai kontinens egyetlen bóbitás cinegefaja. Magyarországon szórványos fészkelő, fenyvesekben költ. Legnagyobb számban a nyugati határvidéken figyelhetjük meg.
Állandó madár, ugyanakkor hajlamos a kóborlásra is, a mesterséges madárodúk kihelyezése, valamint a téli etetés elősegíti megtelepedését. Táplálékát a fenyőkön élő rovarok jelentik, a téli időszakban étrendje magokkal is kiegészül. „Pirregő” jelzőhangja egyedülállónak számít, a hazai cinegefajok között.
Testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-20 cm, míg testtömege 10-13 gramm. Nagyon szép tollazatú kis madár, a hímek és a tojók között nincs különbség. A búbos cinege háta barna árnyalatú, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik.
A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, igaz a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V alakú sáv nem olvad a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna színű, míg a fej tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, világos peremű apró tollakból áll.
Hazánkban évente kétszer költ, természetes vagy mesterséges odúban, puhább, korhadó fába saját maga is készít odút.
Bízunk benne, hogy érdekesnek találtad az előbbi összeállításunkat. Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!
Képek forrása: Pixabay.com