Manapság egyre gyakrabban hallani, illetve olvasni a nárcizmusról, illetve a nárcisztikus viselkedésről. De vajon mindig erről van szó, amikor úgy hisszük? Hol a határ a szükséges és egészséges saját magunk szeretete és a nárcisztikus személyiségzavar között?
Az Onlinepszichológus.net blogjában választ kaphatunk a fenti kérdésekre is, ahogy a mai témánkhoz, a nárcisztikus személyiségzavar kialakulásához is tőlük merítettünk iheletet. Nézzük is meg, hogy milyen élményekből, milyen alapokból indulhat ki a nárcizmus!
Jellemzők a gyermekkorban
Mindannyiunkra nagy hatással vannak a gyermekkorunkban átélt élmények, kialakult szerepek és azok a hatások, amelyek alól nem tudjuk kivonni magunkat. A nárcisztikus személyiségzavar hátterében gyakran magányos gyermekkor áll, amit a szeretet hiánya, az elhanyagolás határozott meg.
Ám előfordul olyan múlt is, hogy ugyan a gondoskodás szempontjából nem kellett nélkülözniük, de az érzelmi igényeik nem kerültek kielégítésre. Sokszor találkozhatunk olyan élettörténettel is, amiben nemcsak a szülők részéről, hanem a kortársaktól is az elutasítás volt a jellemző magatartás.
Anyagilag többnyire nem kellett szűkölködniük, ugyanakkor egyfajta határtalanság is igaz volt, ambe beletartozik az is, hogy nem törődtek közben mások érzéseivel. Nem voltak napi feladataik vagy korlátok például a játék terén, egyszerűen nem korlátozták őket.
Mindeközben elfogadást csak akkor kaptak, ha megfeleltek az elvárásoknak, amik alapvetően magasak voltak. Ez teljesítménykényszerhez vezetett, ugyanakkor labilis önbecsüléshez is. Itt már látszódnak a gyökerei annak is, hogy hogyan alakul ki később a siker hajszolása és a csökkentértékűség.
A szülők részéről nem ritka a manipuláció, a kényszer, de előfordul szexuális bántalmazás vagy parentifikáció is. A gyermekkori élmények mind-mind megágyaznak a később kialakuló nárcisztikus személyiségzavarnak.
A pszichoterápia segíthet
A pszichoterápia alatt lehetőséget kap arra a kliens, hogy képessé váljon másképp kielégíteni a benne lévő szükségleteket, igényeket, mint ahogy azt a gyermekkori mintái alapján tenné. Meg kell tanulnia azt, hogy hogyan fogadhatja el magát, s hogyan segítheti a benne élő magányos gyereket abban, hogy megélhesse az érzelmeit.
A boldogság nyomában
A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyén annak ellenére is, hogy látszólag sokan kedvelik, vagy hogy alapvetően teljes életet él, mégsem képes arra, hogy boldog legyen. Sokszor támadólag, agresszíven lép fel a társával szemben, de ennek ellenére úgy érzi, hogy vele minden rendben, s inkább mások nem képesek arra, hogy igazán megértsék őt.
A terápia során lehetőséget kap arra, hogy szembenézzen a gyakran tökéletesnek aposztrofált gyermekkorával, s ezen az úton elindulva képessé válhat arra, hogy valódi, nem felszínes kapcsolatokat alakíthasson ki, boldogabbá téve ezáltal a saját életét is.
Kép forrása: Pixabay.com
Hirdetés (X)